HA KÉT VENDÉGLŐS TALÁLKOZIK…
Őszinte beszéd a szarvasi Halászcsárdában
EZ A DISKURZUS NEM ÚJ KELETŰ, LEGALÁBB KÉT ÉVTIZEDRE VISSZATEKINTŐEN ÉLŐ. UGYANIS GOMBÁS ANDRÁS BUDAPESTI VENDÉGLŐS, A GOMBÁS ÉTTEREM TULAJDONOSA ÉS SZABÓ RÓBERT
A SZARVASI HALÁSZCSÁRDA TULAJDONOSA, HA CSAK TEHETIK, KICSERÉLIK GONDOLATAIKAT A VILÁG DOLGAIRÓL, DE ELSŐSORBAN IS SZERETETT KÖZÖS SZAKMÁJUKRÓL, A VENDÉGLÁTÁSRÓL!
Így tavaszba fordulva jelezte a Minőségi Borok Ételek (MBÉ) – asztali örömök magazin szerkesztő bizottságának tagja, hosszú évtizedek óta kipróbált kommunikációs partnerünk, Gombás András, hogy jó lenne egy kicsit kvaterkázni, lefordítva, jót beszélgetni kedves barátjával, pályatársával Szabó Róberttel, bázishelyén, Szarvason. Úgyis fogalmazhatunk, hogy tavaly ősszel megjelent lapszámunkban nyugatra barangolt a Magyar Vendéglátók Régiós Szövetségének alapító tagja, nem máshoz, mint Pető Istvánhoz, aki több éven át a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség elnöki tisztét is betöltötte, amúgy pedig szakmáját féltő, szerető gasztronómus, kitűnő szakács. Akinek mindig, mindenről van őszinte gondolata. A nyugati határszélen történt beszélgetésünket olvashatták a kedves olvasók, de most az ország másik, ellenkező szegletébe, keletre, a Viharsarokhoz közeli Szarvasra vezetett utunk. Szikrázó napfény, gyönyörűen megterített asztalok és persze kedves őszinte, mosolytól kísért kézfogás, ölelés, amikor Szabó Róberttel találkozhattunk. A Körös parton található vendéglátós bázis az utóbbi, mondjuk úgy aktuálisnak mondható pár hónapban két önálló vendégházzal gyarapodott, már csak azért is, hogy a hazai vendéglátás keleti régiójában tevékenykedő szakember újból megmutathassa: a vendégfogadást ő több sávos pályán képzeli el: – Tudod András a budapesti Kis Royal Étteremben kezdtem felszolgálóként a magam szerény pályafutását, mint Szarvasról elszármazott, nagy reményekkel teli fiatalember – mondja az üdvözlő szavak után. – Amikor úgy döntöttem, hogy ezt a szép szakmát már nem beosztottként szeretném továbbvinni, elhatároztam, a magam lábára állok. Lepörögtek az évtizedek és a szarvasi Halászcsárda mellett – nem kevés feladatként – felelősen figyelhetek, dolgozhatok munkatársaimmal a szarvasi Lux Szálloda mindennapi sikeréért, Cserkeszőlőn pedig két wellness szálloda piaci előmeneteléért. Ezt akartam, sikerült megteremteni, de akárcsak Neked, a különböző vállalkozásaidnál, mindig oda kellett figyelni az „éles kanyarokra”. Szabó Róbert elsőként állt csatasorba, amikor Florovits Györggyel elhatározta Gombás András, hogy megalakítja a Magyar Vendéglátók Régiós Szövetségét. Talán a legdemokratikusabb szervezet kis hazánkban, ugyanis az ország különböző megyéiből és régióiból úgy tömörült ebbea közösségbe éttermes, szállodás, vendéglős, panzióval is rendelkező borász, hogy egymás értékeit közösen propagálják, ahol lehetséges, ott erőiket megsokszorozzák, a szakmát érintő változásokról önzetlenül tájékoztatják: – Azért is gondoltam, hogy kellene itt a Te kellemes Körös parti vendégfogadó helyeden gondolatot váltani, mert a mi szakmánk meglehetősen sűrű módon éli át a változásokat – veszi át a szót Gombás András, miközben kedves kollegáját arra inspirálja, hogy örömmel fogadna egy viszontlátogatást pestszentlőrinci vendéglőjében. – Azt tapasztalom, hogy egyre kedvezőbb szelek fújnak a hazai vendéglátás széles pályáján, gondolok itt a különböző áfa csökkentésekre, persze ezekre vonatkozóan nagyon is oda kell figyelni minden egyes vállalkozónak. Az 5 % bizonyos szolgáltatási köre nagy fellélegzést okozott véleményem szerint, a gazdálkodásra azonban minden pillanatban oda kell figyelni. A közteher még mindig nagy. A bérek növelését nehezen lehet kigazdálkodni. Más árú csoportoknál viszont változatlan az ÁFA tartalom, de itt várhatóak könnyítések, ami szintén jó irányba mutat. – Derülátó vagyok, úgy- is mint aki több vendéglátós szolgáltató pályán is vállalkozásokat működtet – veszi át a szót Szabó Róbert, aki mindíg is azon dolgozott, hogy a napi sűrű munkája közepette-korábban aktívabban, most kevesebb intenzitással- különböző szakmai szervezetekben, legyen az országos vagy megyei, társadalmi munkában betöltött tisztségeket vállaljon. – Itt sorakoznak előttem a kedvező folyamatok éppúgy, mint a gátló tényezők. Sorolok is párat, azzal a szándékkal, hogy közösek a problémáink! Először is – minden direkt felhang nélkül mondom- a NAV ellenőrzési stílusa, módszerei egyre vállalkozó centrikusabb, zaklatástól mentesebb! Igaz, hogy mindehhez adókövető magatartást kell tanúsítani és kölcsönös partnerségről készségünket kifejezni. Talán bekövetkezik ama időszak, amikor a vendéglős, szállodás vagy éppenséggel büfés, panziós egyértelműen a napi munkájára koncentrálhat. Úgyis lehetne ezt mondani, hogy a hangulati és szabályozó „klíma” optimizmusra ad okot… Vannak azonban más területeken gondjaink is. Ilyen például a tanulóképzés és a személyzeti, ha úgy tetszik munkaerő gondok kezelése. Hosszú évek óta foglalkozom tanulókkal és a hozzánk kerülő fiatalokból bizony kis százalékban tudok értékes utánpótlást megteremteni. Egy közösséghez tartozás azt is jelenti, hogy elfogadom főnökeim véleményét és azt gondolom róla, hogy ezek pozitív üzenetek. Sok a sértődött kollega, pedig tudomásul kell venni, hogy közös hajóban evezünk. ..Kóstolunk pár finom ételt a csárda étlapjáról, azok elfogyasztása után körbejárjuk Szabó Róbert folyóparti kis birodalmát. Bekukkantunk a két új Halász Vendégházának egyikébe és tetten érjük szállodás énjét is. Minden célszerűen van kialakítva és berendezve. A Halászcsárda közvetlen szomszédságában, a folyóparton két, négy-öt tagú családnak alkalmas pihenőhelyet alakított ki. A színvilág, a bútorok, mind-mind azt mutatják a belépőnek, hogy az ízlés és komfort itt találkozott. Mondja is Róbert, hogy leginkább vadász turizmus része ez a két új vendégház. (Elárulhatjuk, mindez nem véletlen, hiszen Szabó Róbert maga is kitűnő vadász, a hajózás mellett ez is a fő hobbija.) – Számomra most az a nagy kihívás – gurul a szólabda ismét Gombás Andráshoz, hogy miképpen alakítsam például a már említett személyzeti és munkaerő problémák miatt a Gombás Étterem nyitvatartási rendjét. Most például a hét első két napján bezárok, a hétvégén nyitva tartok, de nehéz megtalálni most az optimális működési rendet. Számos olyan kollega dolgozik mellettem, aki hűséges, főképpen szakácsok, de a felszolgáló fronton egyre több a gond! Kitől váljak meg, kit hagyhatok köteléken belül. Felelős döntések, miközben saját, vállalkozói szempontjaimat is érvényesíteni kell! Visszatérve a nyitva tartásra:idén a hét, úgynevezett hosszú hétvége egyértelműen a szállodás ágazat bevételeit növeli – a vendéglátósok vesztesei ennek az adminisztratív átcsoportosításnak. A pályatárs utóbbi mondataira helyeslően bólint Szabó Róbert, de a nyitva tartás problémaköréről más a véleménye. Azt mondja, ha egy vendég azt tapasztalja, hogy mondjuk hétfőn vagy kedden zárva a kapu vagy ajtó, hamar elszokik a helytől. Rendkívül érdekes és szavait bizonyító példával is él. Egy időben, még amikor átvette az előző tulajdonostól a Halászcsárdát, hétfőn mindig zárva tartott az üzlet. Amikor ő lett az új gazda, azt mondta ezt meg kell szüntetni! Tíz év eltelte után is jöttek hozzá úgy a vendégek, hogy meglepetten mondták: „hát nyitva vannak?” Nyugtázzuk, így kora délutánba hajlóan, hogy az ilyen beszélgetéseket minél gyakrabban meg kellene ismételni. Bár lazának mondott a Régiós Szövetség országos közössége, de a személyes kapcsolatok az életben maradást, egymás segítését szolgálhatják. Ahhoz pedig, hogy „megbeszéljük közös dolgainkat” – József Attila szavaira is utalóan – az oda-viszsza készség életben tartó erő. A Minőségi Borok Ételek (MBÉ) – asztali örömök magazin most egy ilyen találkozásnak lehetett kommunikátorként tanúja… Kiss Dezső Péter
