TISZTELETKÖR HÚSVÉT
A hétemeletes pincesoron értékeket mentenek
MEGBÚJIK EZ A TELEPÜLÉS, AMELY DUPLÁN KAPOTT VÁROSI RANGOT
– ELŐBB MÁTYÁS KORÁBAN, MAJD LEGÚJABB KORUNKBAN –, MERT MINDEN BIZONNYAL MEGÉRDEMELTE, ITT, HEVES MEGYÉBEN, MÁTRAALJÁN, A GYÖNGYÖSPATAI-MEDENCE KÖZPONTJÁBAN, AHOL A VIZET SZAKASZTÓ PATAKOK ÖSSZEFOLYÁSÁNÁL MEGTEREMTŐDÖTT EZ A TISZTELETREMÉLTÓ EMBERI KÖZÖSSÉG.
Miért is van itt a Minőségi Borok Ételek -MBÉ– asztali örömök magazin stábja, Gombás András országosan ismert vendéglős kezdeményezésére, akinek „vessző-paripája”, hogy felfedezzünk újabb és újabb értékeket?
Egyszerre van ennek emberi oka és egy felfedező hajlam, ami mindig
is hajtotta az „Év Vendéglőse” cím birtokosát: olyan embereket keres és talál, akik viszont szeretik az embereket, dolgos módon élik életüket, szeretik családjukat, nem kevésbé építik tovább a generációkat. Ilyen ember
Losonci Ferenc, aki ezen a Húsvét hétfőn – miért lenne szokatlan a locsolkodós napon bárhol is megjelenni? – meginvitált bennünket, fedezzük fel
Gyöngyöspata értékeit. Amolyan, a kályhához megyünk módszer alapján
a hétemeletes (való igaz, ilyen szédítően magasan tekeredik fel erre-felé ez a csoda) Pincefaluban, úgy félemelet magasságban jött össze a csapat.
Szerencsés találkozás
Losonci Ferenccel, akiről később még számos módon említést teszünk,
Gombás András Jászdózsán ismerkedett meg, ahol is Szerencsés István
nevű polgármester invitálta meg mindkettőjüket, persze másokkal is,
hogy az ott már hagyományos gasztronómiai fesztiválokon zsűrizzenek.
Barátság szövődött ebből a küldetésből . A gyöngyöspatai zsűri kollega
többször invitálta a budapesti vendéglőst, hogy látogassa meg. Kellemes
együttlétek voltak az elmúlt években ezek a zsűrizések és kicsit ugratta
is egyik a másikat: na, mikor érkezel? Nos, a tetemrehívás Húsvét hétfő-
re esett, mert a mi kedves vendéglátónk, Ferenc erre a locsolkodós napra
szervezte meg ezt a „történelmi” találkozást.
Fő a pincepörkölt, nem egy, hanem több is. Milyen érdekes a szavak és nevek játéka: fenti sorainkban már említettük a jászdózsai polgármester nevét, akit Szerencsésre kereszteltek. Itt vagyunk a Szerencsés Pince bejáratánál,
Gyöngyöspatán, kedves családok dédelgetését élvezve. Még süt a nap, beragyogja ezt a gyönyörű tájat! Ki gondolná: ez a település Heves megye talán legnagyobb határával bír, felülete több mint 6000 hektár. Majdnem azt mondanám, édeni a körülmény, mert klimatikus viszonyai kifejezetten
alkalmasak a szőlőtermesztésre, bor készítésre. És hogy mitől a „pata név”? Sokféle történelmi megközelítés után valójában az elfogadott, hogy Pata vezér nevéből eredeztették.
– Visszatérve a jelenbe és a mi találkozásunkra, azt mondhatom, hogy Gyöngyöspata értékeit tekintve megérdemelné a nagyobb figyelmet turisztikailag, egyház turisztikailag és más, földrajzi adottságait tekintve is – mondja a pálinkás üdvözlések után Losonci Ferenc, aki korábban gyöngyösi vállalkozóként 15 évvel ezelőtt úgy döntött, hogy Gyöngyöspatán folytatja az életét. – Minden adottság megvan ahhoz, hogy ide turisták, a borkóstolásra nyitott emberek érkezzenek, mert ez a hétemeletes Pincefalu igazi kuriózum. 370 pincét számozunk, de – be kell vallani – talán félszáz pincében van igazi élet, igazi gazda! De ez csirája lehet annak, hogy az ősi hagyományokat ismételten feltámasszuk!
Gombás András, aki egyébként maga is vidékről elszármazott ember,
nevezetesen Fegyvernekről, erre úgy reagál, hogy minden az embereken múlik. Ha sikerül összefogniuk, talán új lendületet kaphat a gyöngyöspatai borturizmus. Ám a sokat megélt vendéglős úgy látja, a legfontosabb mindehhez, hogy a helyi vezetők, az önkormányzat, különböző civil szervezetek felismerjék azt, hogy ezeket az értékeket szélesebb körben kellene propagálni. Jól tudja a meghívott vendég, Gombás András, hogy óriási csorba esett ezen az értékrenden! Az elhíresült „cigányeset” a legrosszabb időben történt meg, talán a legrosszabb lecsengéssel. Ezt a helyzetet félreértette az akkori kormányzat, de félretették és félreértik ma is azok az emberek, akik Gyöngyöspatáról hallanak vagy éppenséggel érdeklődnek.
– Bár nem gyöngyöspatai vagyok, de elmondhatom, hogy befogadott ez a közösség és én itthon érzem magam – mondja Losonci Ferenc, aki kitűnő vadász, mint már említettük, családját sikerült itt tartani, mindkét fiát, unokáit. – Hatvantól 25 kilométerre, Gyöngyöstől 15 kilométerre vagyunk és természeti adottságaink olyanok, hogy ide bármilyen hazai, külföldi turistát meg lehet invitálni. Értékeinket megmutatni pedig kötelességünk!
A Losonci család
Hallgatag, megfontolt ember Losonci Ferenc. Nem hivalkodó, ám tettei jobban jellemzik, mint bármilyen felesleges szószólás.. Gyöngyösi vállalkozóként egy napon úgy döntött, hogy új életet kezd, más irányba ruházza be pénzeit, de legfőbbképpen Gyöngyöstől nem nagyon messze keres egy új életteret. Gyöngyöspatát találta meg, mert voltak családi kötődések, de nem mellékesen itt sikerült 150 hektár erdőterületet megvennie, ahol mind a mai napig, mint erdőgazdász, a vadásztársaság elismert tagja, korábban vezetőségi tagja, ki tudja teljesíteni eseményekben gazdag életét. Jártunk a pincesorivendéglátás után házában, ahol népes családjával fogadott bennünket.
Nyitott, igazi magyar család, amelynek újabb generációs tagjai – két felnőtt
fia,Ferenc, Ákos, és az unokák, Gergő, Patrik – csakis itt tudják elképzelni
életüket. Építkeznek, innen járnak dolgozni képzett, korszerű szakmákkal a
birtokukban. Az édesapának, nagypapának, feleségének Margitnak ez szép
kiteljesedés. (A feleség egyébként messziről való, Dunakilitiből, aki a halak
szerelmese, de remek háziasszony és persze minden más ételt elkészít, kö-
zöttük férje vadászataiból való vadakat is.)
HÉTFŐN Gyöngyöspatán
– Amikor erre a találkozásra készültem, arra gondoltam, Gyön-
gyöspata talán meglepetést okoz számomra – mondja András. – Be-
széltél arról, hogy vársz, készültem is rá hosszasan, de nem bántam
meg, hogy végül is megérkeztünk. Nekem életelemem, hogy talál-
kozhassak olyan emberekkel, akik csendes, finom módon alkotók!-
Tisztellek, mint vendéglőst, aki a Magyar Vendéglátók Régiós Szö-
vetségének alapítója- válaszol Ferenc. – Azt mondom, az előmenetelt
mindig is a legmagasabb fokozatra kell tenni!- szól András.- Több
tízezer emberrel találkozhattam életem során, de az alázattal, őszin-
teséggel szembesülni mindig is felemelő érzés számomra. Látom
gyönyörű vadászgyűjteményed, mesélted, hogy szívesen fogadsz
Németországból érkező vadászbarátokat, a szép kerek erdődben van
egy külön vadászlakod, ahová mindenki szeret elvonulni. Megterem-
tetted saját magadnak azt az életformát, amit kicsit irigylek is tőled…
Meglepetésvendég Pestszentlőrincről…
A Szerencsés Pince oltalmát élvezve, még elcsípve az utolsó Húsvét
hétfői napsütést, késő délután megkóstoljuk a Báthory Pince finomsá-
gait. Dicsérjük a valóban ízes falatokat, közben kezet rázunk Illés János
úrral, aki elszármazott gyöngyöspatai. Honnan érkezett? Minő véletlen!
Pestszentlőrincről, a Gombás étterem emblematikus bázishelyétől nem is
messze! Kedves, spontán, őszinte találkozás. Ugye Gyöngyöspatára érde-
mes elmenni, mert a bor itt is mindenkor összehozza az embereket? János
azt mondja Andrásnak, hogy hamarosan felkeresi vendéglőjében, mert
szeretné ha ez a gyöngyöspatai–pestszentlőrinci kapcsolat még jobban
elmélyülne. Akik ott vagyunk, egyetértően rázzuk a fejünket…
Losonci Ferenc a gyöngyöspatai kalauzunk más vizekre, pontosabban helyszínre vezeti kis expedíciónkat. Megérkezünk a város szívében található, nem messze a Mátyás király által adományozott ágyútól és a templomtól, egészen pontosan a Nardi Magdi Vendégházhoz. Ez egy történelmileg is kiemelten jegyzendő, emblematikus helyszíne Gyöngyöspatának. Magdi az első látásra is hely-marasztaló, háziasszonyságát és kultúrmisszióját leplezni nem tudó egyénisége a városnak. Úgy nyit kaput, hogy látható: a szívét is kinyitotta!
– Nagy értékek őrzői és továbbadói vagyunk mi – mondotta. – Az én vendégházam, műemlék értékeket képviselő pincészetem egyházi tulajdonként került drága apámhoz, aki kocsmáros volt itt, ezen a településen. – Imádtam őt, és mindig figyeltem, hogyan éli életét, műveli a szőlőt, készíti a borokat, nem is volt más utam, mint hogy ezt az örökséget folytassam. Nem lehet úgy vendégül látni egy ilyen történelmi helyszínen, hogy az ember nem sugározza ezt a történetiséget! Ez az én küldetésem. Talán ezért is szeretnek ide érkezni. Ám úgy gondoltam, hogy ez a vendéglátás nemcsak arról szól, hogy ágyat vetünk, az elfáradt vándornak pihenést nyújtunk, hanem mást is. Bort kínálunk, mi készítjük, olyan programokat szervezünk, amelyek itt marasztalják a vendégeket. A főzés, az autentikus gasztronómia pedig mindenek fölötti összekötő kapocs. Mondják a patai rétes mennyire ízletes. De én arra törekszem, hogy minden más, általam készített étel vagy falat emlékezetes maradjon. Gombás András egy ideig csak hallgatta a bort kínáló finom aszszonyt, majd csak ennyit mondott. „Számos élményem volt a mai
napon, de látogatásunk zárásaképpen csak megköszönhetem, hogy találkozhattunk…”
– MBÉ Magazin –
