PINCEFALU A VÁROSBAN
KÉT MONORI CSALÁDI BORÁSZATNÁL ADVENTKOR
BARANGOLÓ TÁRSAM FÉLIG-MEDDIG HAZAJÁR MONORRA, UGYANIS A MINTEGY 960 PINCÉBŐL AZ EGYIK AZ Ő GONDOZÁSÁBAN „ÉLI ÉLETÉT”. AKINEK PEDIG ITT PINCÉJE VAN, SZÍVÉNEK EGYIK CSÜCSKÉBEN HELYE VAN. MÁR ŐSSZEL ELHATÁROZTUK, HOGY A PESTSZENTLŐRINCI GOMBÁS ÉTTEREMTŐL MINDÖSSZE HUSZONÖT KILOMÉTERRE TALÁLHATÓ, HÚSZEZER LAKOSÚ TELEPÜLÉS PINCEFALUJÁBA LÁTOGATUNK ADVENTKOR. KÜLÖNÖS KAPCSOLÓDÁS: FALU A VÁROSBAN, AMI AZ ITT ÉLŐK ÉS AZ IDE ÉRKEZŐK ÉLETÉT, BOLDOGULÁSÁT KORÁBBI ÉS JELENKORI MINDENNAPJAIT MEGHATÁROZZA.
Többféle korszakot is jelölnek az itteni nemzedékek a bor és szőlőkultúrával kapcsolatban, mert fontos évszám a 625 éves város históriájában az 1446-os év, amikor Eger város katolikus egyháztanácsa lett Monor földbirtokosa. Neves borvidék letette névjegyét, az agyagos-löszös dombon megindult a szőlő és bortermelés, a monori szőlőtelepítésnek az eredménye az, hogy borász nemzedékek generációi vitték tovább az itteni szőlő és borkultúrát, amelynek történetét ezúttal nem taglaljuk tovább, hanem terveink szerint ezen a fagyos, szeles hétköznap délelőtt vendégeskedéssel telik. Pontosan érkezzünk meg találkozásunk első helyszínére, a Lukácsy Pincébe. Még mielőtt a részletekbe merítkeznénk riportunk egyik fő üzenete már a címünkben megfogalmazódott: két családi pincébe kopogtatunk, de van egy másik markáns szál is, ez pedig a generációváltás, Monor és a tőle elválaszthatatlan Strázsahegyi Pincefalu elmúlt 10-12 évének átalakulási folyamatait is boncolgatni szeretnénk. Erről ugyanis Gombás András, szintén jó tíz évvel ezelőtt több monori beszélgetés, boros, vendéglátós rendezvény alkalmával barátainak vizionálta a véleményét. Azt nevezetesen, hogy elindul egy olyan folyamat, amely már nem a bor és szőlőtermelésről szól elsősorban, hanem a Pincefalunak kiváló adottsága van ahhoz, hogy népszerű vendéglátó helyszínné, turisztikai úti céllá váljék. -Még én is emlékszem ezekre a gondolatokra, amikor elhangzott – mondja a kézfogás, hellyel kínálás és pálinka kóstolás után első mondataiban Lukácsy Zoltán, vendéglátónk, aki Gyöngyösön végzett szőlész-borászként és testvérével ifj. dr. Lukácsy György szőlésszel a következő generációt képviseli. – Édesapám Lukácsy György mindkettőnknek megadta az alapot ahhoz, hogy egyrészt a szőlővel, borral foglalkozzunk képzettségünket és élethivatásunkat tekintve, de ahhoz plusz muníciót kaptunk, milyen értékeket kell becsülnünk tartósan. Édesapánk 76 éves,szombatonként a vevőket szóval tartja, nagy beszélgetések generátora -, de már ketten visszük ezt a borászatot, amelyik monori viszonylatban a maga közel tíz hektár szőlőterületével a nagyobbak közé tartozik. Egyre többen a helyben kóstoltatásra szervezik értékesítési stratégiájukat, de ehhez nagy hátteret jelentenek vissza-viszszatérő rendezvénysorozataink!folytatja.Szórakozást, gasztronómiát, bennünket érintő tematikus bortúrákat és ezreket vonzó programokat kell kínálnunk. Most készülünk a januári Forralt boros Kalandozások, igencsak látogatott eseményre, de említhetem a Jégvirágtól Borvirági programot, Falánk Fánkfalók Találkozóját, Múzeumok Éjszakáját, Borvidékek Hétvégéjét, a Kult Események programcsomagját.. Közben érkeznek a Lukácsy borok, jellemzően a Rajnai Rizling, Rizlingszilváni, Zweigelt és meglepetésnek egy kitűnő kvalitású Cabernet Franc, tizenöt körüli alkohol fokkal, fahordós érleléssel. Ezen és természetesen a már megkóstolt borokon érződik a magas fokú szakmaiság, de a Lukácsy boros hadtest része még a Chardonnay, Pinot Blanc, Sauvignon Blanc, hogy próbáljuk a pontos kínálatot olvasóink elé tárni. Gombás András és kiváló vendéglős pályatársa, barátja Florovits György arról is érdeklődik Zoltántól, hogy hogyan rendezték be az életüket? – Először is örömborászok vagyunk – mondja – Családjaink vannak, nekem három, Györgynek két gyermeke, belefér a mi életünkbe édesapánk örökségének továbbvitele! Én az Agrárkamaránál vagyok falugazdász, a nálam csaknem tíz évvel idősebb bátyám pedig szőlészként előbb nemzetközi tapasztalatokat is szerezve – Új-Zéland, Dél-Afrika Oregonban is diplomát szerzett, majd 2008-ban ösztöndíjjal Chilében létrehozott egy nemzetközi szőlészeti tanszéket. A borászattal közösen foglalkozunk, a szőlészet az ő területe, ezenkívül még több neves hazai szőlészet új telepítéseit is szakérti. Szóval van dolgunk elég, de ez így van jól… A beszélgetés során megint csak visszakanyarodunk a Pincefalu új küldetésének, a már említett vendéglátós karakternek az előzményeire. A Strázsahegyen mindig is nagy volt a pincejárás, saját maguk szerették jól érezni saját magukat. Érdekesség, Monoron egykoron nyolcvan bögrecsárda működött. Aztán megindult a borászati értékekre vonatkozóan egy olyan minőségi folyamat, ami azteredményezte, hogy országos eredetvédelem megjelölést kaptak a szőlők, amelyek a kunsági szőlők közül is kiemelkednek. Pest közelsége és az új korosztályok gondolkodásmódja, no meg a közben ide érkező befektetők fordítottak az irányon. Egyre több, vendéglátásra, vendég fogadására alkalmas, nívós objektum épült, és kristálytisztán megjelent az új kép: a monori Pincefalu a díszlet, ugyanis az építmények összessége jelenti az értéket. – Nem látnokság volt az, amit én előre vetítettem, inkább beleláttam a folyamatokba, úgy is, mint aki a Magyar Vendéglátók Ipartestületének régiós elnöke, más borvidékekről fel-felvillanó hasonló példák és az itt szerzett személyi tapasztalataim – zárja ezt a témát András, miközben az ifj. Gombás András is megérkezik, mert ő is örökölte a „fél monoriságot”, szereti ezt a helyszínt, hangulatot, atmoszférát. Gundeles időszakában, sommelierként, úgy húsz éve már rendszeresen eljöttek ide feltöltődni.
CSÚZI CSÍZIÓK
HÁROM GENERÁCIÓ ENERGIÁJA EGYESÜL
Búcsúzunk a Lukácsy Pince kedves házigazdájától, mert megérkezik Csúzi Szabolcs, hogy elkalauzoljon bennünket a Csúzi család három generáció által létrehozott vállalkozásának helyszíneire. Mert több is van, az első, ahová érkezünk – a szülői pince és feldolgozó és vendégfogadó tér, körbeölelve szőlővel, gyümölcsfákkal, ezek körül az alma a meghatározó. Mielőtt a „ősi” birtok területére lépnénk, büszkén mutatja az új szőlőtelepítést, amelyet pályázat útján sikerült megvalósítaniuk, mert a jövő természetesen szőlő és bor nélkül elképzelhetetlen. Impulzív, nyitott, feltárulkozó típus Szabolcs, akinek beszédlendületéből is érezhető, hogy hatalmas energiával veti bele magát a munkába – ezt látta szüleitől és génjei erre predesztinálják.Végzettségét tekintve agrármérnök.Kaliforniában ő is tágította szakmai látóképét tanulmány utján ! Jelenleg három hektáron termesztenek szőlőt, főként Olaszrizlinget, Szürkebarátot, Kékfrankost, Portugieser és Cabernet Franc is a „flotta” része. 2018-tól kezdve csakis palackozott formában forgalmazzák.Jóesik hallani: a legutóbbi tételek erősen kifogyóban vannak… Ahogy körbejárjuk a teret, lemegyünk a pincébe, egyértelmű, hogy a Csúzi család ezen objektuma jelenti az alapokat. Az új nemzedéknek azonban tovább kell lépnie: A teremtés, az újat létrehozás vágya hajt bennünket, szüleimet és bátyámat egyaránt, így több szálon is próbálunk értéket teremteni – mondja felvezetésképpen Szabolcs. – A mintegy ezer fát számláló ültetvényen termesztünk almát és a teljes gyümölcsmennyiséget kézműves almatermékek formájában dolgozzuk fel. Lekvárokat, sajtokat, szörpöket és almaeceteket. Kétségtelen tény: a bor és a Strázsahegy, Monor vonzása az utóbbi időben egyértelműen a turizmus irányába mozdult el. Ehhez mi is igazodunk, lehetőségeink szerint. Most innen a Pincefaluba kanyarodunk, ahol szeretném megmutatni, mire jutottunk az elmúlt pár évben fejlesztéseket tekintve. Feltűnik a rövid autózás közben, hogy újonnan készült úton haladunk, amelyről hamarosan ki is derül, hogy elnyert pályázat nyomán: Monor belterületén újabb szakaszokat építettek és a Pincefaluban kanyargó szakasz – macskakövei miatt – múltidéző hangulatot kelt.. A következő jó másfél órában majdhogynem szájtátva szemléljük, éljük meg, azt, amit Szabolcs elénk tár. – Bátyám megvásárolta, a szemközt állva balra eső pincét és olyan vendégfogadó,szállást is kínáló helyszínt sikerült mostanra csaknem teljesen kialakítani, amely a vendéglátáson belül a rendezvényturizmus minőségi helyszíne lehet – vezeti fel a ránk váró látványt barátunk. – Jobbra pedig egy másik pincét alakítottunk ki, így a kettő egységet alkotva négy pinceágat tartalmaz. Kialakításában egy csodálatos szakember, pinceépítő kőműves, Páczi László áldozatos munkája segített. Olyan építési technológiát alakított ki, amely egyedülálló, hatékony és gyors lefolyású. Amit itt láttok, ezt már többször is sikerült bérbe adnunk vagy éppenséggel saját magunk által szervezett programot lebonyolítanunk. A fő cél, hogy turistabuszokat fogadhassunk, terveink között szerepel, hogy programszervező cégekkel a Ferihegyről is hoznánk ide csoportokat. Egyre jobban felfedezik családi rendezvényekre, lakodalmi helyszínként is biztatók a kilátásaink. Ilyen esetben a szervező cégnek bérbe adjuk a pincerendszert, minden további feladat rá hárul. Fontos kikötésünk, hogy csakis a saját készítésű borainkat kínálhatják, és más termékeinket az asztalokra tehetik. Ettől a beruházástól dinamikát remélünk, ami egyértelműen azt az irányt mutatja, hogy Monornak jövője van. Úgy vagyunk az előbbre jutással, hogy a mindenható valahogy mindig megsegít bennünket, ez pedig erőt ad az újabb és újabb lépésekhez. Feleségem pedagógus, négy gyermekünk van és a harmadik generáció már csiszolódik, a terveinkből pedig még nem fogytunk ki. A bortrezor kialakítása is a finisénél tart, ennek sajátos funkciója lesz: értéket kínálunk és értéket tárolunk. A páros pince egyik vendégfogadó helyiségében falatozunk, kifejezetten helyi termelőktől vásárolt finomságokból. Ez is része a „Csúzi vendégfogadásnak” ugyanis s Szabolcs fontosnak tartja, hogy a helyi termelőket is helyzetbe hozzák. Közösségi ember, aki elkötelezetten tesz Monorért, ugyanis a képviselőtestület tagja és véleménye szerint most stabil a testület, a jövőépítésre szóló közös akarat. Ez pedig a további generációk számára jelenthet majd újabb és újabb fejlődési irányokat. Amikor végére értünk látogatásunknak és búcsúzás után elhagyjuk Monor várostábláját, Gombás András így összegzi érzéseit: „Villanó élményeink voltak, őszinte dolgos emberekkel találkozhattunk, számomra szívet melengető, hogy bizonyos mértékig én is ehhez a közösséghez tartozhatok.”
